Definíció szerint a 21. századi készségek a hálózati társadalomban létezéshez szükséges tudást jelentik. Hálózati társadalomról beszélhetünk, hiszen a mobiltelefon és újabban az internet segítségével a világ tekintélyes részén, köztük Magyarországon is az emberek ki tudtak lépni szűkebb kapcsolatrendszerükből, közösségükből, hogy azt egy szélesebb, változatosabb ugyanakkor lazább kapcsolódású közösségre cseréljék. A hálózati technológia ezen kívül távlatokat nyitott tanulás és problémamegoldás terén, hogy csak az oktatáshoz legnyilvánvalóbban kapcsolódó területeket említsük. Általánosan elmondható, hogy az 21. században az lehet sikeres ember, aki kitűnően ismeri a hálózati világot és lehetőségeket, ugyanakkor megfelelően tudja kiegyensúlyozni élete online és offline részét. (forrás:http://www.eltereader.hu/media/2014/05/Halozatosodas_es_tanulas_READER.pdf)
A 21. századi készségek kialakításában az iskolának kiemelkedő szerepe van, már csak azért is, mert ezen készségek közül nagyon sok otthoni mintákat követve nem megtanulható. Ehhez természetesen az iskolának is radikálisan meg kell változnia. Hogy pontosan mik a 21. századi készségek, arról annyiféle elképzelés van, ahány intézmény vagy kutatócsoport foglalkozott a témával. Érdemes itt azonban két infografikát bemutatni, az első az úgynevezett 4C-t sorolja fel, mely képességek (együttműködés, kommunikáció, kreativitás és kritikus gondolkodás) kétségkívül elengedhetetlenül fontosak manapság.
forrás: https://www.winjigo.com/how-do-21st-century-skills-impact-your-instructional-design/
A másik grafikán három csoportba osztva látható 16 készség. Ez a felosztás is azt az elterjedt, és tudományosan alátámasztott vélekedést jeleníti meg, hogy a 21. században se nem az alapvető készségek (vö. lexikális tudás) se nem a kompetenciák vagy személyiségjellemzők jutnak kiemelt szerephez, hanem e három tényező egyensúlya a döntő.
forrás: https://www.consultancy.uk/news/1734/wef-bcg-students-lack-skills-needed-in-21st-century
Fentebb szó esett az iskola szerepéről a 21. századi készségek megtanításában. Véleményem szerint ezen belül is a diákok digitális kompetenciákkal való megismertetésének kell kiemelt szerepet kapnia, mégpedig azért, mert ez egy olyan jól körülhatárolható terület, amiről biztosan tudjuk, hogy egyre jobban szükséges, ugyanakkor szüleink és a diákjaink szülei sem számíthatnak mintaadónak ezen a területen (az esetek többségében). Így a tanuló csak saját élményei és kortársai nyomán tájékozódik e készségek felől, ezt pedig mindenképp előnyös, ha az iskola a szakmaiság oldaláról felülírja.
A fizika tantárgy oktatása kiemelten alkalmas a digitális kompetenciák oktatására. Egy bonyolultabb függvény, esetleg kézzel nehezebben elvégezhető számítás (már középiskolában van ilyen) számítógép segítségével való megoldása közvetlenül azt az élményt közvetíti a diák felé, hogy jelenlegi világunk nem működhetne a fejlettség ilyen magas szintjén digitális technika alkalmazása nélkül. Hasonlóan: Excel alkalmazásával középiskolás diákok számára megérthető módon szimulálható egy test mozgása, úgy, hogy a légellenállást a korábbiakhoz képest nem hanyagoljuk el. Ennek nem csak az az előnye, hogy kicsit közelít egymáshoz az iskolai fizika és a valóság, de az is, hogy a közös munka során, illetve önálló munkában a tanulók megismerkedhetnek pl. táblázatkezelő, vagy ábrázoló programok használatával.
A digitális kompetencia körébe tartozik a keresés, internetes tájékozódás kultúrája is. Az internet tele van olyan áltudományos, ugyanakkor látványos, laikusként könnyen elfogadható elmélettel, amely a tanulókra is könnyen befolyással lehet, ha nem a megfelelő körültekintéssel használják a szinte korlátlan tájékozódási lehetőségeiket. A fizikaóra kiemelten alkalmas arra is, hogy ilyen, a konkrét tantárgy köréből kimutató, általános és mai világunkban nagyon fontos kompetenciával ismertessük meg diákjainkat.
